Napjainkban leggyakrabban használt, 1980-as évek elején fedezték fel, első generációs tumormarker a CA125, mely mesothel sejtek termelte mucinosus glikoprotein.
Alacsony specificitása miatt a rosszindulatú petefészekdaganatok szűrésére nem alkalmas, hisz a korai stádiumú petefészek tumorok 50%-ban, előrehaladott tumorok esetén 80%-ban jelez. Elsősorban követésre használható.
Ez egy általános petefészekmarker, kb. 35-ig normál az érték, 300-ig inkább jóindulatú elváltozásra utal, felette pedig már felkelti a rosszindulatú daganat gyanúját. Érdemes tisztában lenni azzal is, hogy nem csak daganatot jelezhet a magas érték, ugyanis endometriózis fennállásakor is emelkedett vagy magas lehet a szintje.
CA125 a tumoros betegségek utánkövetésére és a kezelés hatékonyságának paraméterezésére alkalmas. Emelkedése progressziót jelez mind kezelés alatt, mind a kontrollok során. De ne felejtsük el, hogy stabil tumormarker szint mellett is felléphet progresszió. Amennyiben a kezelés korai szakaszában gyors csökkenést detektálunk, hosszabb progressziómentes és teljes túlélésre számíthatunk.
De miért is nem jó szűrőmarker?
Mert nem nagy a specificitása. Az emelkedett CA125-t eredményt sebészi beavatkozásnak és szövettannak kellene követnie.
A viszonylag alacsony prevalencia miatt, ha 95% lenne a specifitása, 1 petefészektumor igazolásához kb 50 műtét elvégzése esne. Illetve a korai tumorok esetében 50%-ban emelkedik meg az értéke.
Kell-e mégis szűrni? A legismertebb rizikófaktorok
Vannak epidemiológiai és genetikai rizikófaktorok, melyek hajlamosítanak petefészektumorra. Életkor, paritás, orális fogamzásgátló használat, családban előforduló nőgyógyászati tumorok, de a szűrés nem szükséges. BRCA mutáció és egyéb ismert mutációk esetében a CA125 és TVS alkalmazása javasolt. Ezek a mutációk tumormarkerként alkalmazhatóak. BRCA1+ esetén 35-40 éves kortól, BRCA2+ esetén 40-45 éves kortól fontos a szűrés.
